2012. április 25., szerda

Választott könyv bemutatása

Választásunk egy környezetismeretes könyvre esett, ami 1996-ban íródott.

A könyv első felében vannak a biológiával kapcsolatos ismeretek és feladatok, míg a másodikban a földrajzi. A könyv egyik érdekessége, hogy munkafüzet és tankönyv egyben található meg, ami anyagi és fizikai könnyebbséget is ad a szülőknek és gyerekeknek.
Sok pozitív dolgot lehet szerencsére felsorolni, ebből emelnénk ki, hogy megfelelő mennyiségű kép található benne, amik legtöbbször színesek is. Ez nagyban segíti a tanulást, megértést. Ami említhető kicsi negatívumnak, hogy néha már talán túl sok is a kép (hozzáteszem ez nem mindig rossz dolog).
A tartalmat illetően mindannyian egyetértettünk abban, hogy kissé szűkszavú, valóban csak a lényeges dolgokat ír le és kevesebb érdekességet tartalmaz. Erre azért lenne nagy szükség, hogy a gyerkőcök figyelmét még jobban felkeltsük a témáról.
Ismét csak jó dolog, hogy a földrajzi ismereteknél, amikor egy-egy tájegységet dolgoznak fel, gyakran megemlítik az itt született magyar költőket és más híres magyart is. Ezáltal más tantárgyakból is kapnak néhány információt, ami szintén segítheti majd a későbbi tanulást.


Ezek alapján tehát elmondható, hogy alapjában egy jó könyvről van szó, de a fent említett negatív dolgokban még lehet változtatni a későbbiekben.

2012. április 21., szombat

Módszer és tananyag

Módszerekből négyet választottunk ki, amelyeket a fotón is lehet látni. A módszerekkel szorosan összekapcsolódik a munkaformák. A sok közül a leginkább elterjedtebbek a következők:
  1. frontális osztálymunka
  2. egyéni munka
  3. differenciált osztálymunka
  4. csoportmunka
  5. kooperatív munka

A témakörök közül ezt a négyet tartottuk a legfontosabbnak, de a többit sem vennénk ki a tantervből!

A módszerek legfontosabb célja, hogy látható eredménye legyen az oktatásban. A pedagógusok által elvárt követelmények ugyanis a különböző módszerekkel tehetők könnyebbé/ könnyebben tanulhatóvá. Ezért is tartjuk fontosnak a munkaformák folyamatos alkalmazását, a drámajátékokat, kutatásokat!
A pedagógus által használt módszerek akkor válnak igazán hasznossá, ha visszajelzést kapunk a diákoktól, akár szóban akár írásban. Természetesen külön módszernek lehet venni a tanulmányi kirándulásokat.







2012. április 7., szombat

Motiváció


A motívum és a motiváció két szorosan összefüggő fogalom a pszichológiában.

A motívum az élő szervezet és a környezet egyensúlyának egyik legfontosabb mutatója, amely jelzi az organizmus cselekvésre ösztönző szükségletének pillanatnyi állapotát. Az adott körülmények között, az adott időpontban a központi idegrendszer uralkodóvá (dominánssá) vált ingere, amely bizonyos elsődleges (organikus), illetve másodlagos (társadalmi, kulturális) szükségleteknek és azoknak és azoknak a környezeti ingereknek a szintéziséből áll elő, amelyek alkalmasak arra, hogy a fenti szükségleteket kielégítsék.” (Pszichológiai alapfogalmak kis enciklopédiája, 122. oldal, Tankönyvkiadó; Budapest 1984)


Ezekből a motívumokból épül fel a motiváció. Egyfajta hajtóerő, a latin eredetű movere igéből ered, aminek jelentése mozogni, mozgatni. Minden olyan cselekvést magába foglal, ami belső tényezőkön alapul. Ez határozza meg továbbá a szervezet aktivitásának mértékét és a viselkedés hatékonyságát.

Didaktikai szempontból is fontos a motiváció, mert jelentős befolyással bír a tanulás témakörében. Célja a tanulás során a figyelem és érdeklődés felkeltése valamint fenntartása. Motiváltság minden tanulóban van, s a pedagógus feladata, hogy ezt előhozza a tanulóból és fejlessze is azt. A motívumokból felépülő motivációt el lehet érni például külső ösztönzéssel, értékeléssel, vitákkal, sikerélménnyel, jutalmazással vagy büntetéssel.
A motivációnak két alapvető fajtája van:
-Belső motiváció: igazából ez jelenti a valós motivációt, hiszen ekkor az adott cselekvés végrehajtása saját magunknak okoz örömöt, boldogságot, s nem kell valamiféle külső ösztönző erő a feladat teljesítéséhez.

-Külső motiváció: ez a tulajdonképpeni büntetés/ jutalmazás, azaz valamilyen külső eszközt vonunk be hajtóerőnek. Hátránya, hogy hatása sokkal rövidebb ideig tart és a büntetés sokszor gátakat alakíthat ki a tanulóban.



Iskolánkban fontos feladat a megfelelő motiváltság kialakítása a tanulók és pedagógusok szemszögéből is. Legalapvetőbbek közé tartozik, hogy a tanító/tanár személyesen ismerje meg a tanulóit, képes legyen tanulói csoportokat kialakítani.
Érdekes kérdés az iskolában az osztályozási rendszer. Ha a pedagógus túl szigorúra veszi azt, akkor esetleges kudarcok érhetik a diákot, ami rossz irányba befolyásolja a tanulási folyamatát. Fel kell tehát állítani egy olyan szabályrendszert, ami minden esetben igazságos és elkerüli a kudarcok lehetőségét. Erre az a javaslat, hogy nem kell összehasonlítani az osztálytársak tanulmányi munkáját, hanem mindenkit a képességeihez mérten kell osztályozni és kiemelni a munkáját.
Természetesen ahhoz, hogy kialakuljon a belső motiváltság, meg kell velük értetni, hogy miért is van szükség tanulásra. Elmondhatjuk nekik, hogy azt, amit megtanulnak, képesek lesznek hasznosítani a mindennapi életben is. Ezekre érdemes hozni nekik rengeteg példát is!

Fentebb már esett szó a versenyeztetésről, összehasonlításról, de azt eddig nem hangzott el, hogy pozitív irányba is elfordulhat ez a cselekvés. Hatékonyan lehet végeztetni ezt akkor, ha mindenkinek ugyanakkora esélye van a győzelemre (ez hatványozottan fontos a HHH gyerekeknél). Ezért inkább én a csapatban való versenyeztetést javasolnám az egyéni helyett. Az is lényeges, hogy egy-egy csapat tagjait is úgy válasszuk meg, hogy teljes mértékben kiegyenlítettek legyenek az esélyek! Ilyen versenyes feladatnak lehet ajánlani a szimulációs játékokat, vitákat, érvelő esszéket, s ha lehet, a tanulmányi megmérettetést hanyagoljuk!
Ezeket az interaktív feladatokat azért is jó végeztetni, mert a gyerekek kedvelik azt, ha közvetlenül reagálhatnak egy témáról.
Ezeken felül előtérbe kell helyezni a képességfejlesztő feladatok megoldását, ami nemcsak arra szolgál, hogy fejlesszenek motorikus tevékenységeket, hanem, hogy érdekes, nem hétköznapi feladatok útján tudjuk fokozni a figyelmet, kíváncsiságot.